Mindig mindenki azt kérdezi, hogy van-e még hó. Bólogattunk is rendesen, hogy a pályán van még, de amúgy nyílnak a virágok, tavasz van már inkább mint tél. Aztán az időjósok szóltak, hogy vasárnap jön minimum 50 cm. Márpedig itt a meteorológia nagyon toppon van – nem úgy mint otthon, ahol bemondanak mindent, eső szél napsütés várható. Szóval tegnap leesett minimum 50 cm hó, ki tudja pontosan hány centi, de a hegyen fent méternél is több.

Remélem ezzel a kis időjárás jelentésemmel el is tereltem mindenki figyelmét arról, hogy milyen régen is írtam már rólunk. Mert ugye már régóta Rólunk van, és ezért jóval kevesebb időm marad másra, de nem is bánom. Pedig sok minden történt velünk mostanában.

Nóri tök jól síel már – a babypályán, kirándultunk többször Salzburgban, ástunk ki sokszor autót a hóból, sétálunk nagyokat, de oka van, hogy itt élünk az Alpokban. Jól élünk, mindenünk megvan, de ehhez el kellett hagynunk a hazánkat, ezért csak az internet köt össze minket a családunkkal, a barátainkkal. És ez nagyon nehéz dolog, hisz nem egyszer látom Nórin, hogy annyira megölelné otthon hagyott szeretteit. És persze ezzel én is így vagyok. De sajnos csak itt tudunk európai életet élni; értsd: két autó, szauna, medence és sorolhatnám még. Persze sokszor ültünk le az asztalhoz az elmúlt két hónapban, pont emiatt. Hol éljük, hol dolgozzunk – tettük fel egymásnak a kérdést. De mindig csak abban egyeztünk meg, hogy mindegy hol és hogyan, csak együtt legyünk. Ebből kiindulva döntöttük el, hogy csak olyan munkát vállalunk el, amikor az estéink szabadok, és együtt lehetünk. Másképp nem éri meg, nincs az a pénz, ami kiválhatná az együtt eltöltött időt. Mert időközben még messzebb lévő még jobban fizető állásokat néztünk magunknak, de a munkaidőink ütötték volna egymást – így ezeket elvetettük. Mivel Nórinak itt rendes éves, fő állása van ezért a terv így arra módosult, hogy maradunk, és én keresek állást. Mert nekem szezonális állásom van: a télen a hegyen vagyok a nyáron pedig eddig Kleinarlban, a Robinsonban dolgoztam. A Robinson volt a „B” terv, a menedék, ha nem lenne más. Mivel Maria, a közös főnökasszonyunk folyton a Robinsont hajtogatta, hogy oda menjek vissza a nyárra, így elküldtem a jelentkezésem, akárcsak tavaly tettem. Igazából ez volt a legkényelmesebb a módja a munkakeresésnek, hiszen tavaly nyár végén abban maradtam a volt főnökasszonyommal, hogy jövő nyáron találkozunk. A biztos lehetőség. El is küldtem február végén a jelentkezésem, majd kaptam választ március elején, hogy nincs több hely, mindenki marad a télről. Na erre nem számítottam. Mondtam Nórinak, hogy nemleges választ kaptam, aki mondta is főnökasszonyunknak, aki meg is ijedt, hogy elveszti Nórit, így odaszólt azon nyomban a Robinsonban, hogy ez mi? Még aznap hívtak is a Robinsonból, hogy van munka, elvállalnám-e. Nemet mondtam, amit csak azzal indokoltam, hogy a kedvesemmel tölteném inkább az estéim. Igen, pincérnek mehettem volna, és dolgozhattam volna mindennap éjfélig. Kösz, nem. Maria is megértette, de még mindig félt, hogy elveszti Nórit, így újabb megoldásokat keresett, a legszimpatikusabb lett volna nekem, hogy bejelent munkanélkülinek, több pénzért mint amennyi a Robinsonban a fizetésem lenne. Nem én inkább dolgoznék – mondtam Nórinak, és elkezdtem állást keresni. Találtam is egy jót. Éves állás, Flachauban, jó hely, jó pénz. Áhh, mondtam, ma nem küldöm el a jelentkezésem, hiszen vasárnap van. De elküldöd – mondta Nóri, és én elküldtem. Hétfőn válaszoltak is, hogy mikor tudunk személyesen találkozni. Én kedden pont szabad voltam, így kedd lett, délelőtt 10 óra. Bemutatkoztunk, minden oké volt, de azért egy próbamunka jó lenne, akár most rögtön – mondta a hölgy. Viszont mi meg pont mentünk Salzburgba az állatkertbe. Így egy héttel eltoltuk a próbamunkát. Ott is voltam a megbeszélt időpontban, gyorsan megnézték, hogyan dolgozom, jópofiztunk majd elköszöntem. Abban maradtunk, hogy hívnak majd. Éreztem a hangjukon, hogy nekik túl kései lenne a nekem túl korai május elseji kezdés. Azóta sem hívtak.

Hívott viszont a Robinsonból egykori főnökasszonyom, hogy lenne egy újabb állásajánlatuk nekem, ami nem estig tartó munka, ötig végeznék mindig. Másnapra meg is beszéltünk egy randit – közben pedig röhögtem, sejtettem, hogy Maria keze van ebben is. Találkoztunk is a héten, kedden. Az amúgy elég határozott fellépésű, néha már túlzottam magabiztos és egyben szigorú főnökasszonyom most olyan kedves volt, hogy a hátam mögé is néztem többször, nincs-e itt a kandikamera. Miközben a kávénk szürcsöltük és a téli szezonról beszélgettünk egyszer csak csatlakozott a recepció főnök is – ekkor már tudtam, hogy valami turpisság van itt. És akkor elkezdték vázolni, milyen állást találtak ki nekem – én pedig iszonyat vigyorogtam magamban. Segítenék kb. mindenben ami a vendégekkel kapcsolatos, így amikor megérkeznek, fogadom őket, mint londiner felviszem a csomagjaikat, beszélgetek velük, bemutatom a szállodát kicsit. Ha nem a szállodába érkeznek, hanem a reptérre, vasútállomásra, akkor kimegyek eléjük a szálloda kisbuszával. Ha kirándulni mennének, de nincs kedvük gyalogolni, én viszem őket a kisbusszal. Segítek a pikniknél is, ugye fuvarozom a piknikhez szükséges dolgokat, majd a vendégeket a piknikre. Mindezt sok borravaló kíséretében. Amikor pedig a Housekeeping úszik a melóban, akkor ott is besegítek. Ezért volt hát a közös munka megbeszélés. Elfogadtam az állást, mindenki boldog volt hát. A nyár megint megoldódott, a tél nem kérdés, jövő ilyenkor pedig leülünk az asztalhoz, és kitaláljuk, hogyan tovább.

Addig is élvezzük, hogy tavasz van, hogy a medence mellett napozhatunk, hogy meghívhatjuk vendégségbe a barátainkat, a családunkat. Hogy csinálhatunk király grillpartit, biciklitúrát és csupa jó programot majd a nyáron. És élvezzük, hogy itt vagyunk egymásnak az Alpok tövében.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.