2015.03.16. 09:21
Éljen március 15-e, én inkább osztrák paraszt leszek
Négy éve élek a sógiéknál, de mindig sajgó szívvel gondolok a hazámra – ezt fontos leszögeznem még az elején.
Tegnap reggel március 15-e volt. Én a szokásos rutinnal kezdtem a napom, még pizsamában főztem egy kávét, elszívtam mellé egy cigit, bekészítettem az éthordómba az aznapi ebédem, majd fogat mostam és felöltöztem. A felöltözés nekem reggelente kb öt percet vesz igénybe. Először felveszem az első zoknit, majd az aláöltözőt, aztán a sí zoknit, majd a termo pólót, és végül a sínadrágot és termo pulcsit, legvégül pedig a sí kabátom. Míg felöltözök, el is fáradok, így ezt hosszadalmas öltözködést egy kényelmes séta követi a síliftig. Negyed óra séta a hegyek ölelésében. Ez mindig megnyugtat, szeretem a reggeli sétákat.
A szintmagasság 1100 méter, ahol lakom és dolgozom pedig Flachauwinkel. Nincs itt semmi más csak két sílift, meg néhány szálloda, és pár helyi gazda.
Ahogy beérek a munkahelyre rögtön átveszem a sícipőm, és nyolckor indulunk fel a sílifttel, ki-ki a maga liftjéhez. Én fent dolgozom a hegyen, két lifttel érek fel. Az első lifttel még sokan megyünk, ezért rendesen menetiránnyal megegyezően halad felfelé, 1100 méterről 1500-ra. A második liftre már sível a lábunkkal ülünk fel, immár kevesebben, és hátrafelé. Tegnap is, ahogy mindig a garázsból kiérkező első ülésre ültem fel, és szokásomhoz híven a beülést követően elő is vettem egy cigit, hogy rágyújtsak. Még a harmadik oszlopot sem hagytuk el, amikor eszembe jutott, hogy hányadika is van.
Március 15. A lift 1500 méterről megy fel 1900-ra. A reggeli első lift, próba üzemmódban 10 perc alatt ér fel. Az embernek, aki magyar szívvel Ausztriában él és dolgozik, bizony van ideje gondolkodni míg felér. A múlton, jelenen és jövőn. Eszembe jut, hogy a gimiben a padra írtam fel a 12 pontot, és az is, hogy azt tuti megjegyzi az ember, ami tudást puskából szerez meg. Felsoroltam magamban a 12 pontot, hmmmm, micsoda forradalom volt, micsoda emberek 1848-ban. Most meg 2015. Röhögök. Éppen a csúcsra tartok. S, közben hátra tekintek. Egy rohadt áruló vagyok, jut eszembe. Épp eldobni készülök a múltam, miközben a múltam üldözött a jövőmbe.
Én otthon akartam élni, dolgozni, és a gyermekeim felnevelni. De a hazám nem akarta.
Közben felértem a lifttel, láttam ahogy a hegyek mögül felkel a nap, leírhatatlan csoda, amit minden nap ha szép az idő láthatok. Kiszállok, és lesíelek 1600 méterre, ahol az én liftem indul. Indul a munkahelyi rutin. Elsőként érek a lifthez, így én indítom be a rendszert, kinyitom a garázst, beállítom a garázsban a computert, hogy kiengedjük a lifteket. Majd a kabinban végzek egy üres próbajáratot az ülések nélkül, hogy a kötél nincs-e bejegesedve. Mire a többiek odaérnek, addigra átállítom a síneket a kiengedéshez, hogy az üléseket kigarázsoljuk. Nagyjából 10 perc múlva kész a kávé is, és az osztrák kollégámmal már azt isszuk. Beírom a naptárban a lift adatok, mint nyomás, kötélfeszesség, hőmérséklet. Mutatom neki, hogy március 15-e bizony Magyarországon nemzeti ünnep. Kérdésére, hogy hogyan ünnepeljük meg, csak annyit tudok válaszolni, hogy többnyire tüntetésekkel – és elszomorodok. Azt kérdezi erre, hogy akkor jobb lenne itt élni, a gyermekeimet majd itt felnevelni.
És igen fejembe szöget üt, hogy talán jobb lenne itt élni, talán jobb lenne itt egy gondtalan osztrák parasztnak lenni. Állatokat nevelni, gond nélkül élni.
De a múltam úgysem tudom kitörölni, a padra felírt 12 pontot elfelejteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Husz_János_Puszita 2015.03.16. 19:45:06
Husz_János_Puszita 2015.03.16. 19:46:17
