Ugye? Ki ne ismerné?; Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni…?

Na akkor van ijedség bőven… ami egyszer jó, egyszer meg rossz. És hogy ne unjátok halálra magatokat a Nórás sztoriktól, ezért most csak röviden róla, és egy kicsit még a kleinarli-robinsoni létről.

Először is, megvolt az első veszekedésünk. Hurrrá, most már tudjuk milyen. Na meg vicces is. Az egész ott kezdődött, hogy Nóra álmában beszél, én meg ha átalszom az ébresztőt,akkor általában..., meg reggel amúgy is elég morgós vagyok. „Hát a kakaót, azt ki főzi meg nekem?” – mire én csipás szemmel ugrottam fel és jött a reggeli zsörtölődés miközben főztem a kakaót… A kurva kakaót? – kérdeztem … Bizonyára én főzöm meg… a jó életbe… tán megvárnám, míg felébredek … dünnyögtem félhangosan az orrom alatt. Erre persze Nóra is felébredt, és nézett is rám tágra nyílt szemekkel, hogy mi a bajom, mit ügyködöm a kávégéppel kora reggel. És innentől elindult a lavina… Aztán délután még egy kis ricsaj, és a nagy összeborulás. Csendes ez a falu nagyon, meg ingerszegény, ettől meg kiborul olykor az ember. Ezért másnap felmentünk Salzburga egy kicsit kikapcsolni a nyüzsibe. Jót tett mindkettőnknek, hogy sok ember van, hogy lehet nézelődni, hogy leülhetünk egy étteremben, és a pincér körbeugrál minket, aztán leülni egy kávézóban, ahol a pincér körbeugrál minket.

De az élet nem csak móka és kacagás, így dolgozni is kell. Mily szomorú. Szinte állandóan éjjel dolgozom, és csak nagy ritkán nappal. Viszont most, hogy sok vendég van a szállodában, a főnökasszony mindig beoszt mellém kora estére valakit, hogy segítsen. Hiszen a többiek négykor végeznek, és főnökasszonyunk is rá fél órára hazamegy, én meg egyedül maradok a mosodában. Ez pedig az éppen ügyeletes segítségemnek azt jelenti, hogy fél öttől nem kell dolgozni. A második embert kiabáltam már le a héten, mert az azért mégsem állapot, hogy én dolgozom, ők meg a menzán eszegetnek, kávéznak, vagy éppen kint cigarettáznak. Az első alkalommal még csak kedvesen, viccelődve kérdeztem rá, hogy akkor mára ende a munkának? A második alkalommal viszont tényleg elszakadt a cérna… Másfél órája pihengetett a segítségem, amikor kimentem és mondtam, hogy akkor holnap beszélek a főnökkel, akit kézen fogok és felmegyünk a nagyfőnökhöz, és akkor majd lehet otthon sziesztázni, meg majd lesz nach Hause fahren ohne Urlaubsgeld, de lesz helyette egy szép nagy csűsz. A kedves kolléganő persze rögtön beviharzott, nyilván megijedt, de mire elszívtam egy cigit és utánamentem már kinyílt a csipája, persze idegesítette, hogy egy Ausländer lekiabálta a fejét. Mondta is rögtön, hogy felhívja főnökasszonyt, mire csak annyit mondtam, hogy szívességet tenne. Persze nem hívta, de másnap beszámolt neki a történtekről. A főnök meg lekiabálta a fejét, hogy igenis, négytől ha ő nincs ott, azt kell csinálnia amit én mondok. Amikor megérkeztem, akkor a kolléganő nagyon ügyelt rá, hogy mielőbb beszéljen velem, még mielőtt mondanám az ohne Urlaubsgeldes csűsz haza történetet főnökasszonyunknak. Bocsánat bocsánat hátán követte egymást… fátylat rá. Zajlik hát az élet ideiglenes falumban, a piciny Kleinarlban.

Más amúgy, három hónapja már, hogy újra itt, két hónapja, hogy bukfencet hánytam. De nem hívom már a nyári lakom oroszlánbarlangnak, hanem a káosz otthonát látom itt, magyar utál magyart, de „hálisten” én ebből mind kimaradok, s míg korábban azt a jóslatot kaptam meg, hogy kamaszkorom eddigi legrosszabb nyara jön majd most, addig én pont most vagyok a legboldogabb. És ezt ő is tudja, mert érzi. Persze még mindig félek, ha más vezet, és a kanyarokban nyelek egyet, de újra vezetek, sportosan, de nem ittasan, és újra a volvóm keresem, de még mindig iszonyat hiányzik Villám, akit új gazdája hihetetlen módon gondoz és kényeztet, és akire mindenkinek fáj a foga. Nekem is. De örülök, hogy jó kezekben van. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.