Aki tavaly ilyenkor is olvasta a blogom, annak biztosan ismerős a cím. Augusztus vége van, reggel ősziesen hűvös van már, ennek a nyárnak is vége lett. És ahogyan tavaly is, most is már ilyenkor előre kell gondolni, hogy s mint lesz a tél. Persze nálam ez nagyjából úgy néz ki, mint tavaly… illetve nézne ki… De közben belecsöppent az életembe egy édes hölgy. Meg lett kávéfőzöm, meg késem meg villám, tányérral. Elkezdtünk közösen tervezni, együtt gondolunk a jövőre, a jövőnkre.

És valahogy minden úgy alakult, ahogy kitaláltuk, ahogyan elterveztük. Nóra tudja jól, hogy nagyon szeretem a téli helyem, nagyon szeretnék visszamenni, ezért nem is nagyon kellett rábeszélnem, jön velem szívesen. Megbeszéltünk Helgával ( ő a liftes személyzeti főnök) egy találkozót, aki szívesen fogadott minket, és nagyjából azt a tervet vázolta fel, amit mi is szívesen hallottunk, immár tőle. Az előző két téli szezonban a hegyen laktam, és imádtam minden pillanatát, nagyon jó barátokat szereztem fent, a Sun Houseban és persze a szomszédos hüttében. De valahogy bezárva éreztem magam már, szívesebben laktam volna lent Flachauwinklben vagy Wagrainban. Ugye itt vannak az Alpin Chalet-ék (ejtsd: alpin salék : ), az egyikben tavaly Barbi&Máté míg a másikban Dani&Szandi lakott. Így a megbeszélésen, mivel Nórával párban megyünk, már mondani sem kellett, Helga rögtön a Chaletban lakás lehetőségét ajánlotta fel. Nóra pedig vagy a Chaletben dolgozik majd, vagy a liftnél. És ennyi. Még egy kicsit beszélgettünk, de a lényegi részt, „Nóra állásinterjúját” két perc alatt letudtuk. Kell ennél több (?), hogy minden sínen van. Lent lakunk majd, jól keresünk majd, egy gyönyörű kis lakásunk lesz, teljesen felszerelt konyhával, szoba egy hatalmas ággyal, kanapéval… és benne a csini kávéfőzőnkkel.

Megünnepeltük hát a jó hírt Radstadban egy nagyon jó kis étteremben… ahol két magyar pincérrel is találkoztunk. Nóra csak annyit mondott, mintha otthon lennénk, lassan magyarul rendelhetünk bárhol. És tényleg.

Télen pedig újra felcsatolhatom a sílécem, és zúzhatok le a hegyen, persze csak amikor nem a kabinban ülök majd. Mivel én továbbra is vállaltam volna a tavalyi munkám, amikor sílécen jártam a hegyet, és Simonnal ügyeltünk a tisztaságra, ezért úgy állapodtunk meg Helgával, hogy heti négy napot liftes leszek, kettőn pedig Simonnal csapatok a hegyen. Így továbbra is síelhetek, de elő is léptethettek végre, hiszen folyton ezt hajtogatták nekem, hogy legyek már liftes.

Salamoni döntés született, ohhh yeaaaah. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.