Ne haragudj, hogy az elmúlt pár hónapban elhanyagoltalak, nincs is rá mentségem, talán annyi, hogy a felhők fölött két méterrel élem életem. Igen, még mindig szerelmes vagyok. És igen, ez még mindig nem ok arra, hogy ilyen csúnyán magadra hagytalak, viszont tudod te is jól, hogy mi minden történt velem az elmúlt egy évben. Tavaly ilyenkor írtam arról, hogy Dzsingó Bellsz, hogy ha egy lány belecsöppen az ember életébe az teljes zűrzavart okozhat. Aztán elmeséltem Neked, hogy milyen pokoli érzés a szerelmi bánat; milyen a reménytelen szerelem okozta zűr rendbe tétele, hogy milyen az amikor egyedül vagy, milyen nehéz amikor mindenki rossz szemmel néz rád, amikor senki sem kérdezi meg, hogy Te hogy vagy. Átéltem a teljes gyűlölet időszakát, amikor senki sem kíváncsi az én verziómra, amikor senki sem jön oda megkérdezni, hogyan is történt mindez, amikor mindenki a saját szűrét menti. Elviseltem attól is a bántást, aki azt ígérte, hogy sohase bánt majd.

Aztán a feje tetejére állt a világ. Észre vettem, hogy semmi más sem számít, csak az, hogy én mit érzek, mit akarok, én irányítom a sorsom, és nem a véletlen.

Aztán megint pofára estem. Mégsem én irányítom az életem, hanem valaki más. ... Jött egy lány, aki az első másodperctől kezdve levett a lábamról. Tudod, kés, villa, serpenyő, meg a többi. Az életem fenekestül forgatta fel. Belopta magát a szívembe, és csak vigyorogtam, mint egy nagycsoportos, amikor hatost dob. Felforgatta az életem, és élvezem. 

Úgyhogy Kedves Naplóm, ne haragudj rám, ígérem a Drága naplóm megszólítás is csak egy ellopott gesztus,mellyel megkíméllek a jövőben, és ígérem, hogy eztán jobb sorsod lesz. De most nagyon szerelmes vagyok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.