Három nap múlva lesz egy hónapja, hogy nem vezettem, és így a lábam sem tettem ki Kleinarlból, ami így nekem most a világvégét jelenti. Aki ismer, tudja, hogy mindig megyek valahova, most meg egy helyben élek. Nincs az, hogy beülök a kocsiba és csak úgy megyek valamerre, nincs hogy felülök a négyeshatosra és megyek a körúton, és vagy a „Moszkván” vagy a Margit szigetnél leszállok. Most az van, hogy itt vagyok. Van a falu eleje meg a vége, középen az egy szem bolt, rögtön mellette pedig a posta. És most az van, hogy minden jól van. Nem sietek sehova, nem kell sehova menni, csak vagyok, jól vagyok. És van egy csomó időm. Van időm leülni, a kezembe venni a kedvenc könyvem, olvasni, aztán a kezembe venni a második kedvenc könyvem, és csak olvasni. Mindenre van időm, így ha akarom éjjel fél háromkor írhatok blogot, vagy akár megszámolhatom éppen hány csillag van az égen. Aztán van időm arra is, hogy átolvassam az e-mailjeimet, mert ugye több helyre és több helyről is jönnek. Így a legkedvesebb, amit pont fél órája sirattam meg, de csak örömömben, éppen Londonból jött. És mert szeretném világgá kürtölni, hogy az én kis húgom milyen ügyes, okos és bátor, hát olvassátok levelét- ami persze nem csak nekem szólt. Remélem nem haragszik meg érte.

Indul a kaland

Elérkeztem tanulmányaim befejezéséhez, vagyis már "csak" a szakmai gyakorlati félév, a szakdolgozat és az államvizsga van hátra a turizmus szakon. Szerettem volna ezt a félévet külföldön eltölteni, mert úgy gondoltam, hogy ezzel könnyebbé teszem majd magamnak a további álláskeresést, nyelvet tanulhatok stb. Januárban elkezdtem elküldeni az önéletrajzomat különböző szállodáknak, vagyis nem konkrét állást kerestem, hanem megírtam, hogy szakmai gyakorlati helyet keresek és vártam a válaszokat. Elkeserített, hogy mennyi nemleges választ kaptam, de mivel nincsen szakmai gyakorlatom, ez várható volt. Végül 85 helyre küldtem el a jelentkezésemet, 4 spanyol szállodába és 81 helyre az Egyesült Királyságba, mire kaptam egy ajánlatot Dartmouth-ból. Azért írom most ezt a levelet, mert elfogadtam az ajánlatot, 6 hónapig leszek Angliában és szeretném megosztani veletek az élményeimet. Remélem, szívesen olvassátok majd! Dénes, a te e-mail címedben nem vagyok biztos, ha megkaptad a levelet, kérlek, válaszolj!

Tegnap érkeztem Londonba, ahol 5 napot töltök el Marcsinál, az unokatestvéremnél. Először repültem életemben, nagyon izgultam, ráadásul   fél évre el kellett búcsúznom a családomtól, a vőlegényemtől, a barátaimtól, mindentől. Nem voltam feldobva a reptéren, de az első kapu után nem sok időm volt ezen rágódni, mert nagyon oda kellett figyelnem, hogy mit kell csinálni. Zoli többször elmondta, mi fog ott történni, de szerencsémre egy manager külsejű férfi volt előttem, akiről "másoltam" a teendőket. A hölgy nem volt túl türelmes a pult másik oldalán, sürgetett, sóhajtozott, amikor a második laptopot próbáltam kiráncigálni a tokjából, miközben a másik kezemmel az úszódresszemet igyekeztem visszagyömöszölni a kézipoggyászba, majd ránézett a kollégájára és azt kérdezte, hogy Minek kell ennyit bénázni? Ekkor már szakadt rólam a víz, már csak az övemet kellett levennem, de túlestünk ezen is. Már az utolsó kapun is átléptem, amikor észrevettem, hogy a kabátomat valószínűleg az első ellenőrzésnél elhagytam. Bosszankodtam kicsit, majd túlléptem rajta, mert már ott volt a repülő. Sétáltunk a repülőig otthon is, meg itt is, de erre a távra szerintem felesleges is lett volna a busz, nem volt gond. Szerencsére nem lettem rosszul a repülőn, nagyon jó élmény volt. A mellettem ülő hölgy láthatta, hogy ideges vagyok, nem repültem még (én voltam az egyetlen, aki a biztonsági utasításokat olvasgattam és miután leültem rögtön bekapcsoltam az övemet, bár még 15 percig nem indultunk el), kedvesen odafordult hozzám és felajánlotta az újságját. Nem akartam elmesélni neki, hogy így is hányingerem van és ha elindulunk, nem nézhetek lefelé, mert akkor biztosan rosszul leszek, ezért mondtam neki, hogy köszönöm, de aludni fogok. Persze, nem aludtam, kiláttam az ablakon is, szóval jó volt. Leszállás után újabb kapuk és séta következett, majd az Immigration Control-nál megjegyezte az úriember, hogy én vagyok az egyetlen, aki mosolyog. Belenézett az útlevélbe, mondta, hogy ott is mosolygok. Úgyhogy kimaradt a miért jöttem Londonba kérdés, amit nem is bántam. 

Könnyű dolgom volt, mert Marcsi szervezett fuvart a reptérről, így is 1,5 óra autókázás után érkeztünk csak meg Londonba. Lepakoltuk a cuccaimat, bejelentkeztünk otthon, hogy megérkeztem és nekivágtunk a városnak.

Elég nehéz volt az indulás, nem voltam valami jókedvű. ráadásul ki is fárasztott az egész napos izgalom, ezért London elsőre nem lelkesített fel, hanem inkább megijesztett. Nem igazán éreztem, hogy fel tudom venni a ritmust, nem jöttek a nyelvemre a szavak, nem értettem, ha valaki mondott valamit (főleg, ha nem brit volt az illető), szóval felmerült bennem a kérdés, hogy mégis mi a frászt keresek én itt... Remélem, hamar megtalálom a helyem, mert így a honvágyam is nagyobb. Mondták is Marcsiék (találkoztunk két barátjával), hogy az első napon nem illik hiányolni az otthoniakat, de hát ez van, nekem hiányoztok. :)

5 éve élek Budapesten, de még soha nem éreztem magam ennyire elveszettnek, mint itt Londonban. Annyira nagy ez a város, és mindenki rohan, és bár az aluljáróban ki van írva, hogy Keep left, és mindenki ott is megy, a mozgólépcsőn keep right van, szóval most én vagyok a hülye turista, akik folyamatosan útban van, pedig nagyon igyekszem, hogy mindig jó irányba tartsak :D

London még mindig szép. Kiszámoltam, 12 éve voltam itt először. Azt kell mondjam, hogy a látványosságok nem változtak, a többi részét pedig akkor nem láttam a városnak, szóval az új volt. Megnéztük a Buckingham palotát, amiről készült kép, csak mivel én is rajta vagyok, kitakarom a lényeget, úgyhogy azt nem is teszem fel :D Voltunk a Trafalgar Square-en, megnéztük a Covent Garden-t és még rengeteg helyet, sokat császkáltunk. A tömegközlekedés itt nagyon drága, és bevallom, nem is értem egészen pontosan a rendszert a zónákkal és az idővel, mindenesetre sokat gyalogoltunk. Jártunk egy M&M üzletben, ami 3 szintes volt, életnagyságú M&M figurákkal, double deckerrel, rengetek cukorral és milliónyi ajándéktárggyal. Persze mindenki fotózkodott, és mivel csak okostelefonokat láttam a kezükben, valószínűleg már facebookon megtekinthetőek a képek. Marketing felsőfokon. 

Este jártunk egy hangulatos kis pub-ban, ami a London School of Economics hallgatóinak és tanárainak törzshelye, voltak is ott diákok, profok egyaránt, csak mi voltunk külföldiek, nagyon tetszett. Ittunk 1 pint berry cidert, ami hasonló, mint a gyümölcsös Soproni otthon. A pult mögötti falon mindenféle pénznem bankjegyei voltak felaggatva, megtaláltuk a régi 200-as bankjegyünket és egy ezrest is. Kicsit úgy éreztem magam ott, mint az ELTE mellett a KK-ban. Kedvesek voltak a pultosok is, szerintem diákoknak néztek bennünket is, és valahogy ez komfortossá tette számomra a helyet, a várost. 

London éjjel kivilágítva szép, a London Eye kicsit nagyobb, mint a Sziget Eye, de azért nálam a kivilágított Budapest a nyerő még mindig. Olyan 11 óra felé érkeztünk haza, ami otthoni idő szerint éjfél, úgyhogy lepihentünk. Sok minden kavargott a fejemben, ezért nem tudtam elaludni sokáig. Sok bennem a félelem és a bizonytalanság, nagyon hiányzik az otthon, most érzem, hogy mennyire önállótlan vagyok ilyen messze az otthonomtól, viszont azt is tudom, hogy erre a leckére szükségem van, és hogy ha megküzdök ezzel, akkor életem egyik legjobb döntésévé válhat ez a 6 hónap Angliában. Challenge accepted! 

Igyekszem minél többször írni, és otthonról is várom az élménybeszámolókat!

Puszilok mindenkit!

Dóra, a felfedező

Remélem tetszett mindenkinek, és aki épp azon gondolkodna, hogy felvegye-e a bakancsát, és nekivágjon a világnak, az elindul, és nem bánja meg. 

Ps: I love you. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.