… másrészt iszonyat sokan írtatok, hogy folytassam azt a bizonyos szálat. Írtátok, hogy nem érdekel Titeket mit csinálok a szabadnapomon a hegyen, mennyi hó esett, vagy hogy ki kellett-e ásnom-e a kocsit. Ezért most csak dióhéjban arról, hogy sok hó esett-e. Igen.

Szóval, egyrészt nagyon menő dolog lenne visszamenni a Robinsonba, és szembenézni mindennel, ami ott vár, azzal, hogy idegen lennék a sok ismerős és régi barát között. Bizonyára tökös lennék, ha visszamennék az immár engem oroszlánbarlangként váró Kleinarlba, ahol én vagyok az, aki elárultam mindenkit, ahol lenyúltam egy jó barát barátnőjét. Szerintem érzitek, és ezért mondanom sem kell, hogy bár írok, most bizony elcsuklik a hangom. Mert hiszem, hogy közben sejti mindenki, bárhogy is történt, ha közösen szakítottunk, ha nem, közel sem ezért mennék vissza a kamaszkorom egyik legszebb nyarának helyszínéül szolgáló Kleinarlba. Nekem is sok idő kellett, hogy rájöjjek, a múltkori posztomban mire is utaltam azzal, hogy másrészt. Nem érdekel, hogy ki mit gondol, hogy szeretnek-e majd a többiek. Csak az érdekel, hogy ő tudja, mind igaz volt, amit neki mondtam. És, ugye?, másrészt azzal, hogy nyáron visszamegyek, talán érzi majd, csak miatta teszem, és nem akarok kakaskodni, vagy bizonyítani bárkinek bármit is. Másrészt, hiába történt, ami történt, nehezen tudom felejteni, és még én magam sem tudom, hogy akarom-e… mármint őt elfelejteni. És ebben ő sem tud befolyásolni. Ez az a harc, amit magammal kell lejátszanom, ha úgy tetszik, megküzdenem. Aztán a másrészt alatt azt is értettem, hogy jó lenne minden szálat elvarrni, és ezt csak ott Kleinarlban tudnám. És ehhez az ő közelsége kellene, hogy lássa, hogy segítsen ebben.

Aztán eszembe jut az is, lehet, csak ártanék neki. Lehet, ami nekem könnyebbség lenne, az neki nehézség. Lehet, hogy a többiek utálata, ami rám száll, engem a keményen edzett pesti zsurnalisztát nem is bántana, viszont őt sokkal inkább. Így, bármit is érzek vagy gondolok, és akármilyen jól is hangzik, hogy másrészt… nem biztos, hogy ebben csak magamra gondolva hozhatok döntést.

Úgyhogy maradjunk abban, hogy tökös vagyok… másrészt szerelmes, de néha a szív helyett az észnek kell döntenie. 

Utóirat: A liftesek sokat dolgoznak, főként Máté és Dani. De Dani még többet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.