Kis kölyökként még mikor nem családi házban laktunk a szüleimmel, mindig azért nyaggattam édesapám, hogy mikor költözünk már kertes házba. A harmadik emeleten laktunk, persze hogy fűre meg fára vágytam, és még a kertészkedést is bevállaltam – persze akkor még nem tudtam, hogy amúgy is és nem csak miattam költözünk lassan kertes házba. De betartottam a szavam, és szívesen jártam ki a kertbe ásni, füvet nyírni, fát vágni, egyszóval kertet rendezni. Élveztem nagyon. Aztán szép lassan én ráuntam, apum meg azóta is kertészkedik. Tegnap pedig azzal hívhattam fel a családom, hogy na tessék… újra kertészkedtem. Mégpedig a sógiéknak. Itt nagyon fontos még mindig a fölművelés, állattartás, és ennek nem csak hagyománya van, hanem fontos szerepe is a gazdaságban, az emberek életében. Persze nem csupa szív jóindulatból cseppentem én ebbe, de tagadhatatlanul tettem érte. Ugye az egész ott kezdődött, hogy mindjárt egy hónapja lesz, hogy okosan ügyesen autóba ültem és feltúrtam a Jägersee felé vezető út menti terepet. A múlt héten pedig szólt főnökasszonyom, hogy a szállodaigazgató beszélni akar velem. Mit mondjak, gondoltam mindenre, a fejmosástól egészen a kirúgásomon át minden eszembe jutott. Aztán felmentem a nagyfőnökhöz, hogy beszéljünk. Ő meg tök jó fej volt. Megkérdezte, hogyan vagyok, gratulált a második születésnapomhoz, majd megdicsérte az őrangyalaim. Na és persze rátért a lényegre. És jött a milliódolláros kérdés: nem akarom-e felajánlani a falunak, hogy ahol felszántottam a füvet, ott helyre is állítanám a károkat. Persze, jutott eszembe, én hülye, erre magamtól is gondolhattam volna. A válaszom így mi más is lehetett volna, hogy még szép. Tegnap pedig eljött a nagy nap, felöltöztem szépen, hogy megismerjenek, így a munkaruhámban mentem, ugye a városi gyerek. Mert a munkaruhám fehér nadrág… és mert gondoltam, kicsit elkapálgatok, meg behintem fűmaggal a terepet és fél óra múlva kész is vagyok; úgysem koszolom magam össze. Persze nem egyedül csináltam a dolgom, egy helyi gazda felügyelt rám, és gondosan ügyelt arra, hogy ne legyek készen fél óra alatt, de közben legalább rendesen megizzasszon engem. Először alaposan felástam a környéket, nyilván nemcsak ott ahol feltúrtam, majd elgereblyéztem a felásott szakaszt, aztán az egyik kicsit odébb fekvő farm udvarán fellapátoltam a traktorra a földet, amit aztán a tetthelyen lelapátoltam, feltöltve az űrt ott, ahol becsapódtam. Persze sosem sikerült rendesen feltöltenem, ezért mindig újra kellett csinálnom… egy óra sem kellett, s rendesen folyt rólam a víz. Meg is kérdezte újdonsült barátom, hogy ízlik-e a munka…? Mondtam is magamban, hogy anyád, hangosan meg, hogy persze, nagyon tetszik ez a munka, a friss levegőn vagyok, és helyre hozhatom a kárt, amit csináltam – de azért hozzátettem, hogy csak a meleg miatt izzadok, bírom én. Röhögött egyet, majd megdicsérte a fehér nadrágom… Aztán fél óra múlva elkezdett esni az eső; mondta is hogy menjek, mert „koszos lesz a fehér nadrágom”, mintha már nem lett volna mindegy. Persze, hogy maradtam, amin meg is lepődött, és szerintem nem is örült annyira neki, viszont már nem szívatott, kivívtam a tiszteletét. Befejeztük a munkát, mindent rendbe tettünk, az egész környéket újjá varázsoltuk. Mikor a szállodaigazgató értem jött, már bőrig ázva vártuk, majd a felügyelőtisztem búcsúzóul megveregette a vállam, és megdicsért a nagyfőnöknek, hogy azért rendes gyerek ez a Daniel. Hazafelé a kocsiban pedig rájöttem, hogy miért más itt minden. Miért van az, hogy átjövünk a határon, és olybá tűnik, hogy egy másik világba csöppentünk. Mert itt rend a lelke mindennek. Mit mondtam volna én magamban? Hogy ott ahol kicsit feltúrtam a földet… hát istenem, majd benövi a fű, mintha mi sem történt volna. De itt máshogy megy ez, máshogy gondolkodnak az emberek. Ami nincs rendben, azt rendbe kell tenni, ahol gaz van, ott gazolni kell, ahol megnőtt a fű, ott le kell nyírni. Ez a titok nyitja, ezért olyan szép itt mindenhol. Azt hiszem, megint tanultam valamit. És, ha ehhez a balesetem kellett, hát azt mondom, hogy megérte!

Ps: I love you. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.