Még emlékszem, amint érettségin megkaptam Ady egyik versét, hogy akkor tessék, elemezze, kap rá negyed órát, aztán jöhet az előadás. Mivel édesanyám a gimnáziumban tanít magyart, így nem állhatta meg, hogy ne legyen bent, mikor kihúzom a tételt, és én ennek örültem is. Gondoltam, pár gondolattal ellát, mi az amit ne hagyjak ki… ehelyett ő csak annyit mondott, hogy Oh, Ady nagyon jó, szépen dolgozd ki. Aztán most itt van egy Ady verscím, hogy miért is, hát mindjárt kifejtem. De előbb. Villám már tavaly télen is eladósorba került, és mégsem adtam el. Aztán ősszel ismét, és mégsem adtam. Most pedig, én, aki kívülről fújja a magyar használt autó árakat, jó ideje, hogy egy autót sem néztem meg. Úgy látszik, hogy az a fajta őrült vagyok, aki nagyon tud ragaszkodni egy-egy használati tárgyhoz. És most ott tartunk, hogy alig várom, hogy az autóm betöltse a második x-ét, és 20 legyen, nálam pedig két éve szolgáljon. Valljuk be mindkettő szép kor, hát még utóbbi, tekintve, hogy villám egy gyors első autónak indult, és egy éve van is annyi a zsebemben, hogy lecseréljem bármikor egy szebb, modernebbre. De mégsem megy. Még mindig az van, hogy egy hetet áll lent, és mikor a szabadnapomon lemegyek, tudom, hogy azonnal indul, tudom, hogy nem hagy cserben. Meg most már rendszeressé vált az is, hogy beszélek hozzá, és amikor hazaérünk, megköszönöm neki – ennyit megérdemel. Jövő héten megünnepeljük a szülinapját, aztán ki tudja, lehet, hogy sosem adom el…

És akkor most visszatérve a címre, folytatom a már egyszer abbahagyott szerelmi szál folytatását. Volt az, hogy Eszter és én egymásba gabalyodtunk, aztán jött az, hogy ezért mindenki haragudott ott Kleinarlban, főleg rám. Ez rendesen rányomta a bélyegét a mi bimbódzó románcunkra, de hát fittyet hánytunk rá. Csak örültünk egymásnak, meg a jelen történésének, nem vártuk mit hoz a jövő… Persze Eszter fiatal, még alig élt az életben, én meg amúgy is nehezen tudok alkalmazkodni, viszont már kibuliztam magam, és hát ezt viszonylag nehéz összeegyeztetni. Így arra jutottunk, hogy ő arra én meg erre… nincs harag, vagy sértődés, csak egy szimpla hello. Persze majd egy másik folytatásban bővebben is írok erről, mert azért Ő nekem nagyon fontos, akárhogyan is történt ez most. S, ha már így alakult, akkor hadd szóljon Punnanytól az Élvezd, mert ebbe a szövegbe a srácok bizony mindent beleírtak. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.