Nehéz lenne a dolgom, ha úgy igazán összegezni szeretném az elmúlt év történéseit, ezért csak annyit, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez év első és utolsó napját is síeléssel tölthettem. Azt hiszem, igazán jó dolgom van, annak ellenére, hogy kicsit várnom kell az előző posztom folytatásával – de ígérem jön, hiszen sokan szeretnétek; és persze csak azért várat magára, mert volt, akinek bánatot okoztam.

DE! Ez volt az első év, hogy csak Ausztriában dolgoztam, vagyis az év nyolcvan százalékában külföldön éltem. Közben rengeteg embernek adhattam bátorítást, sokan indultak neki az ismeretlennek, miután beszélgettünk kicsit; és tényleg igyekszem mindenkinek válaszolni, de sokan vagytok… Volt, akivel egy cipőboltban elegyedtem beszélgetésbe, és most külföldön él és dolgozik, de sokan írtatok, hogy a blogomat olvasva kaptatok észbe és kiáltottatok fel: Ki kellene menni. Remélem nem bántátok meg, mert én egy csöppet sem. Hogy miért nem? A második legjobbal kezdem, hisz az elsőről majd egy másik posztban, az előző folytatásaként írok. Szóval májusban megyek nyaralni Szardíniára, meg Genovába, meg Toulonba … Hiszen még októberben mondta nekem Helga, hogy mehetnék velük liftes nyaralásra, hiszen már a második szezonom lesz a liftnél, és bár a hármat megszokták várni, mégis örülnének, ha részt vennék. Így megyek világot látni. Utána pedig az olasz határnál, de még Ausztriában, az egyik Robinson szállodában lógatom kicsit a lábam… hiszem erről el is felejtettem írni; de az utolsó héten tartottuk meg a robinsonos záró estét, ahol az evés ivás mellett pár egyhetes kétfős, teljes ellátással járó nyaralást is kisorsoltak. És akkor én nyertem egyet. Úgyhogy, és mivel télen úgyis végig síelek, oda majd nyáron megyek, és így hegyi bringázni is tudok megint majd. Tehát röviden és tömören, valahogy így érdemes belevágni, hiszen ha hiszel benne, akkor jól sül el úgyis!

Persze sokakban biztos felmerül,  hogy de biztos unalmas egy újabb szezont végigsíelni, és ugyanazt csinálni mint tavaly, vagyis a tisztaságért felelni a hegyen. De nem, mert én élvezem, hogy nincs fix munkaidőm, de ehhez mérten fix fizu van, élvezem, hogy síelhetek közben, és élvezem, hogy! és még egyszer figyelem!!, hogy lett egy osztrák beosztottam! Na jó, igazából Simont véletlenül sodorta mellém a sors, hiszen csak síoktató barátját kísérte el. Viszont rákérdezett, hogy nincs-e állás, és ekkor mondták neki, hogy de akkor gyere, csináld, amit Daniel mond. És csinálja, mert jó srác, és pacifista, és csak bio dolgokat eszik, iszik, de még a cigije is valami bio…

De mégsem ezért intek boldog búcsút az elmúlt évnek, hanem mert annyi élmény ért, itt külföldön ebben az évben. Rengeteg emberrel ismerkedhettem meg, akik különböző országokból jöttek, és közben én is mindig adhatok egy kis ízelítőt az én kultúrámról. És ez jó. Na meg persze a legjobb dolog is itt történt meg velem, pont az Alpok szívében, de erről majd később. Addig is Boldog újévet mindenkinek! 

Ps: Közben megtanultam kicsit snowboardozni, és több mint egy hónapja nem cigizek, mert teljesen stresszmentes az életem... a képen csak azért, mert Jenny, a svéd csaj kitalálta, hogy az úgy tök jó kép lenne, mert az menő, ha füstös a kép... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.