Emlékeztek még, amikor arról írtam, hogy mennyire ellenszenves a most Bécsben élő Hunor barátom azon szokása, hogy írásait rendszerint „Kedves Olvasómmal kezdte…? Na most engedjétek meg nekem, hogy én mégis így kezdjem eme posztom.

Kedves Olvasóm!

Gondoljatok csak bele, hogy mi lett volna ha… Ha azon az éjszakán én meg a spanom nem csak szimplán berúgunk, és nem csak a pizzásig jutunk el. Mi lett volna, ha nem kapunk pizzát, és a vodka ízével még a szánkban egymásra nézve felállunk az asztaltól, és a sörünkkel a kezünkben elindulunk kurvázni? Csak azért, mert az jó kaland. Mi lett volna, ha bepattanunk úgy az autóba, és a szakadó esőben szlalomozunk el Rebekáig, a vörös lámpás házig… Még belegondolni is hátborzongató. Na persze nem azért, mert másnap megvetendőnek érezném, hanem azért mert egy ilyen kalandot kihagyni óriási hiba lenne. Ezért most, és mert a blogom címe megengedi, hát hagyom szárnyalni a képzeletem, és leírom, hogy mi lett volna, ha…

Felálltunk az asztaltól: mi az hogy nincs pizza…? Most mit csináljunk – dühöngtünk, és máris zsebben volt ezer euró, meg a slusszkulcs. Bevágódtunk a kocsiba, gyújtás… baszki, a lámpa… és már zúzunk Rebeka felé, uhhhh, üvöltöttük, szinte túlordítva a kocsi hifijét. Aztán egy villanás, megérkeztünk… Most akkor bemenjünk, vagy mi legyen? Be hát, azért jöttünk… jó oké, de előtte szívjunk egy cigit… Persze rágyújtottunk, de az izgalomtól már megállás nélkül ugráltunk… hát becsöngettünk. Ajtót nyit a dáma, és beinvitál… persze nem gond, hogy még ég a cigink, mert lehet bent cigizni. Viszont egy húszas a beugró, de kit érdekel, mert le lehet inni. Egy vodkát, meg egy whiskeyt nekem – mondtam, és már stíröltük is a lányokat, kit kellene elvinni. Nekem a szőke a kell, neked jó a másik – kérdezte a haverom… s, mivel már ülni is alig bírtam a széken, hát intettem lányoknak, jelezve, hogy megszületett a döntés. A szőke jött oda, hogy ő csak velem jön el, a barátomnak mást kell választania… kerítettünk neki egy barnát, és máris azon kaptuk magunkat, hogy a bőrkanapén vedeljük az ötven eurós pezsgős, a lányok meg az ölünkben pörögnek, és pontosan azt mondják nekünk, amit hallani akarunk. A következő snitt pedig, hogy a cimborám megkínálom a szőke seggével, aki éppen a jakuzziban állítja be a víz hőmérsékletét. Persze a lány mérges, mert csak engem kíván, majd táncolok vele, aztán a jakuzziban folytatjuk az estét. Vihogunk, egyrészt mert a habtól iszonyat csúszós minden, másrészt mert csak barátnő feeling, és mert vedeljünk a pezsgőt, és abszolút mámorban úszunk, mert ez az este felejthetetlen. Aztán lejár az idő, én kimegyek a kocsihoz, és elkezdek hányni, mert a pezsgő és a forró fürdő megtette a hatását… a haverom még befizet vagy két körre, míg én a kocsi  hátsó ülésén alszom… a sztori vége, hogy úgy hajnali 6 körül hazaindulunk, kipihenni életünk legnagyobb kalandját…

És akkor most megint: mi lett volna, ha ez megtörténik… és mi lett volna, ha ezt a sztorit megírhatnám és azt mondhatnám, hogy a rohadt életbe, ez volt az, amit meg lehetne írni a riportba.