Ami tegnap előtt este csak részben sikerült, az mára teljesen. Olyan esőt táncoltam össze, hogy csak ihajj. Míg egyik kedvenc sorozatom szereplője azért tanult meg esőt fakasztani, és táncolt addig, amíg egy kiadós zivatart hozott össze, hogy megakadályozza a kiszemelt lány randiját ezzel, addig engem sokkal prózaiabb okok vezéreltek. Mégpedig, hogy immár harmadik hete dolgozok Spätdienstben. Az esőre pedig azért volt szükségem, mert napok óta csodás strandidő volt, ami egyet jelent a temérdek munkával számomra, hiszen én mosom a törölközőket… és, ha esik, akkor az emberek nem tudnak strandra menni, ergo nem használnak el kismillió törölközőt. Még a múlt héten jöttek röhögve a többiek, hogy 18-ra lapot kaptam, és megnyertem erre a hétre is az esti szolgálatot. Ráadásul már a múlt héten is rekordot döntettem az egyhuzamban hatnapos esti műszakkal, bár Gábor szerint a nővére a rekorder. Haha, akkor most megdöntöm azt is, mert jön hét nap egyben. Fel is húzhattam volna magam, meg reklamálhattam volna, de igazából kezdem élvezni. Illetve iszonyat jó fej mindenki. Tegnap este például a főnökasszony kochdienstet teljesített, ami azt jelenti, hogy ő is főz a vendégeknek, mert ez vicces dolog. Még előtte szólt, hogy ha végez, akkor jön segíteni törölközőt hajtogatni. Jött is, és meglepődve látta a következőket: Noémi és Eszter nagy erőkkel dolgozott helyettem, és hajtogattak össze vagy ezer törcsit csak úgy jó fejségből… ebbe még bele is törődhetett volna, ám nem sokkal később, miután a lányok elmentek, jött Robi és Jani, és mint Gábor szokta, megleptek egy nagy adag báránysülttel, meg egy liter jeges teával. És ha ez még nem lett volna elég, Chris rátett még egy lapáttal, ugyanis ő is meglep mindig egy korsó sörrel… Ezek után vajon mit hihet a főnökasszony? Szóval ezért írtam, hogy élvezem, hisz látjátok, igazán izgalmas egy szálloda nyüzsgő belsejében jól barátkozni, mert szinte mindent megkaphatsz.

Amúgy jut eszembe, írtam is talán róla korábban, illetve megannyi pletyka kering arról, hogy magyarokkal nem jó együtt dolgozni külföldön, mert fúrják egymást és a többi. Hát ezt most meg kell, hogy cáfoljam. Imádom az itteni magyarokat, kivétel nélkül mindenkit. A szomszédomat Editet, Edit szomszédjait konyhás Janit és Gábort, Esztert és Gábort, Laurát és Robit, Ágit a szöszit, Noémit a madarak védőszentjét, és persze Katit, aki szintén konyhás, és bár a konyhásokat nem szeretjük, őt mégis. Rengeteg programot csinálunk, kirándulunk, sörözünk, bográcsozunk, segítünk egymásnak, itt a világ végén, az Alpok tövében. Mert ez jó.

És akkor most megyek ebédelni, meg sörözni. De lesz még egy képposzt is, mert rengeteg szép kép van, szombaton pedig bevesszünk Salzburg városát.

Ps: szakad az eső, hihi.