Kedves Mama!

Szomorú vagyok, hogy most kell megírnom Neked az első, és egyben utolsó levelem. Míg anyával bármikor mertem vitatkozni, tudod jól, hogy Veled sosem, s mikor számkérően kérdeztél, hogy jó lesz-e nekem külföldön, akkor is csak a földet bámulva mertem válaszolni, hogy igen. De kérlek, nyugodj meg, hogy tényleg jó. Mint minden fontos döntésnél, most is áldozatot kellett hozni, én azt választottam egy jobb élet fejében, hogy elszakadok a családomtól. E levelem mégis egy számadás, hogy megnyugodj, jó így. Képzeld szobalányként dolgozom, egy nagyon neves szállodában. Nem tudtunk beszélni, ezért elmondom, hogy még vasalni is megtanultam, férfi létemre. A főnökasszony - akit itt a szállodában Housdamenak hívnak – tanított meg, miközben jókat mulatott azon ahogyan ügyetlenkedem. De kitartó vagyok, ahogyan Tőled is láttam. Mindig eszembe jut, amint azt a naplódba írtad: „ süvítettek a bombák, de mi a rejtekben kitartottunk…”.  Na de folytatom, miként is dolgozok itt. Minden nap hat órakor kelek, és hétkor kezdem el a munkát. Reggel a frühdienstet csináljuk, ami azt jelenti, hogy a közösségi helyeket kell takarítani. Van, aki a recepciót csinálja, van aki a bárrészt, a gyerekmegőrzőt. Én vagy a sportermet vagy a biciklis részleget szoktam rendbe tenni. Erre két óránk van kilencig, aztán közösen megreggelizünk. Majd fél tíztől a szobalánykodás jön, mindenkinek van egy szintje, ahol a szobákat csinálja. Én Springer vagyis beugrós vagyok, mindig ott dolgozok, ahol szabadnapos a szobalány. Ettől függetlenül élvezem, mert változatos, pedig kétesélyes a dolog. Egyrészt rossz mert nincsenek állandó vendégek, akikkel találkozok, másrészt meg jó, mert így a legtöbb szint, vagy épület vendégeinek borravalójából kapok. Eddig a legjobb napom 20 euró volt, de még csak most kezdődik el a szezon. Ezt csak azért írom Neked, mert a mesés fizetés mellé, a havi borravaló is elég csinos – amely olyan egzisztenciát ad, amit otthon értelmiségiként nem tudtam volna megteremteni… A szobalánykodás rész két részből áll: a szoba és a fürdő rendbehozataláról. Először is, minden szinten van egy office, ahol a lepedőtől elkezdve, a fürdőköntösön át minden van. Itt vannak a szobalányok legfontosabb kellékei, így a kocsi is, amelyre mindent fel lehet pakolni. Ezzel a kocsival megyünk végig, nézve a listánkat. A listán rajta van, hogy milyen státuszban van a szoba: lehet elmenős, érkezős, vagy maradós. A legfinomabb az elmenős érkezős, akkor gyorsan kell teljesen rendbe hozni a szobát. Ágyneműket le, újakat fel, portörlés, porszívózás, ellenőrizni, hogy van-e újság, jegyzettömb, ceruza… majd jön a fürdőszoba, új törülközők, fürdőköntösök, persze mint az ágyneműknél itt is csinos hegyeket hajtogatunk mindenből. Aztán a fürdőt cseppmentesen tisztára kell takarítani, hogy minden ragyogjon. Jó kis edzés, az biztos. Először mindig az elmenős érkezős szobákat, majd a maradósokat, és végül a sima elmenős szobákat kell megcsinálni. De most egy hónap elteltével úgy érzem, már majdnem rutinból csinálom. Persze az egészhez kell az is, hogy nagyon jó pénzért csinálom, másrészt pedig nagyon jó a csapat. Sok jó emberrel találkoztam itt, így már ezért is megérte. Nem is beszélve arról, hogy rengeteget lehet kirándulni és biciklizni, mégpedig meseszép helyeken. Na jó, lehet majd, ha végre megjön a nyár, és nem esik minden nap az eső.

Úgyhogy drága nagyim, kérlek hidd el, hogy jó döntést hoztam. Most ez az utazás nagyon jót tesz, hisz tudod régen a céhmesterek is elküldték tanoncaikat világot látni. Most én is tapasztalatot szerzek, meg anyagi biztonságot, hogy egyszer újra Magyarországon élhessek.

Puszil, d. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.