2012.03.06. 15:30
A tavaszi fáradtság meg a kávé
Tegnap éreztem először úgy igazán, hogy alig bírok felkelni reggel… február utolsó hete és március első pár napja igazán forgalmas volt a hegyen. Sok ember, nagy nyüzsi és a többi, ami egészen pontosan a teljesen megolvadt pályát jelenti. Ugyanis a múlt héten annyira meleg volt az idő, hogy olvadt a pálya – persze van miből -, és így tiszta hepe-hupás lett, ami azt jelenti, hogy legalább százszor nehezebb síelni rajta. Na de minden fáradtság ellenére végül sikerült felkelni, és legyűrni a hét hatodik napját. A fáradtság oka szerintem mellesleg, hogy nem iszom kávét reggelente, aminek nincs semmi oka, egyszerűen elhagytam ezt a szokásom. De azért meg kell jegyeznem, hogy az osztrákok kávés nép, bármikor képesek kávézni, akár egész nap is. De nekem nem nagyon jön be az ízlésük, itt a legtöbb helyen drága gépi kávét isznak, tudjátok a neszpresszo, amibe beledugod a kapszulát, aztán kicsurgatja a löttyöt… még az első héten főztem itt kávét, a hagyományos kávéfőzővel, ami egyszerre sok adagot főz le, és a két osztrák szakácsunk teljesen oda volt, hogy miért főzöm ilyen erősre a kávét, majd kiugrik a szívük… én meg még szabadkoztam előtte Ritáéknak, hogy híg lett a kávé, amit főztem…
Ma, mivel szabadnapos voltam, de sokáig úgysem tudtam aludni, igyekeztem hamar letudni a vásárlást, és hamarabb hazaérni, hogy csak lustálkodjak az ágyban. Elautóztam ma is St. Johannig, egészen megkedveltem azt a várost. Az oda vezető út valami fantasztikus, szerpentines, izgalmas, egyszerűen jó vezetni. Johannban általában Hofferben - ami otthon ugye Aldi – szoktam vásárolni, és bár jó dolgokat lehet kapni, a hagyományos márkák sajnos hiányoznak, pl. nem tud az ember pickwick teát, vagy rendes whiskeyt, sört venni. Ezeket így Flachauban az Mpreisben vagy a Pennyben szoktam megvenni utólag. Johannban ma is sétáltam egy bő félórát, mert annyira kedves kis város/falu. És még mindig furán érzem magam a gyalogosátkelőknél, mert itt két másodpercet sem kell várnia az embernek, mert azonnal megállnak az autósok, és eleve lassan közelítik meg a zebrát. A legnagyobb meglepetésemre még egy magyar rendszámos autó is… na persze félre az előítéletekkel, tanuljuk csak el a megfelelő magatartást.
És mivel, amint az elején írtam, hogy tavaszi fáradtság, és lustálkodás, ezért most csak ennyit írok, és lustálkodom tovább.
De mert ezt szeretem - szóljon hát:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Defooe 2012.03.07. 18:36:45
jó a kérdés :) St. Johann im Pongau, ami Flachauhoz közel van. Útközben van még egy jó kis falu, mégpedig Wagrain - ha valaki erre jár, akkor érdemes megállni egy sétára :)