Őszintén bevallom, hogy nagyon vártam már a szabadnapom, főleg, mert egész héten esett a hó, vagyis gondoltam magamban, milyen vicces képet lehet majd készíteni a kocsiról, illetve annak hóborította sziluettjéről. Aha. Csak az nem jutott eszembe, hogy egy heti havat bizony nem tíz percbe telik eltakarítani, illetve nem csak az autót kell letakarítani. Egyszerűen az autó közelébe sem lehetett odaférni annyi hó esett… így először a kocsihoz kellett utat lapátolni… majd a kocsiról le… és a végén a kocsi körül. Gondoltam, hogy kényelmes leszek és csak a vezető oldali ajtóig lapátolok, illetve hátul, amerre kiállok majd. Aha. Hát nem volt elég. Kb. egy óra lapátolás után sikerült helyzetbe hozni a kocsit, vagyis nagyjából körbelapátolni. Ám ez sem volt elég, meg sem mozdult a verda. Így a kerekek alatt, mellett, körül kezdtem elkotorni a havat… miközben folyamatosan esett a hó… nagyjából két órán át próbáltam kiszabadítani a kocsit, de semmi. Éreztem, hogy vagy megvárom a tavaszt, vagy megkérem a többieket az irodában, hogy húzzuk ki. Elindultam vissza az irodába – persze, nekünk dolgozóknak a világvégén lévő éjszakai parkolóban kell állnunk… de a parkolóban közben pont megérkezett egy magyar kocsi, így gondoltam megspórolok némi időt, és sétát… megkérdeztem hát őket, hogy van-e vontatókötelük, kihúznának-e. Egy középkorú nő és nyilván a férje szállt ki… aszondja a nő, hogy was?… mire én azt hittem, hogy az asszony biztos osztrák, ezért elkezdtem németül beszélni hozzá…amire megint csak furán nézett…Ekkor a pasihoz megint magyarul kezdtem beszélni… de hát a nézése… kb. a leszarom a nyomorod… van vontató kötele, de szerinte nem tudna kihúzni… Így mentem az irodába, ahol Katrin röhögött, hogy tegnap őt is ki kellett húzni, és szólt is Heilinek, hogy segítsen. Először sima vontatókötéllel próbáltuk, az elszakadt, majd Heili hozott egy vaskötelet, na azzal sikerült. Azt az örömöt az arcomon… így el tudtam menni a városba, vettem kaját… és végre autózhattam a szabadnapomon. Többhöz nem volt kedvem, mert ez a két óra, ami alatt a kocsit ástam ki, teljesen lefárasztott.

Úgyhogy tessék, lássátok a képeket, tényleg nagy meló volt. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.