Ebben a posztban inkább a képek mesélnek majd helyettem, mert úgy jobb lesz. Reggel korán útra keltem, és legyalogoltam a pálya aljáig, ami kb. egy órás erdei sétát jelentett, a hatalmas hóban ugye… már a felénél éreztem, hogy jó lemegyek, de vissza is kell majd jönni, ráadásul felfelé. Mindegy gondoltam, a kocsit úgyis meg akartam járatni, ha már lehet hóban autózni kicsit, ennyi áldozatot hozni kell az ügy érdekében. Persze lent is esett bőven hó, belepte Villám Mcqueen-t, így sepregetéssel kezdtem. A motor pöccre indult, így a parkolóban farolgattam még egy kicsit, aztán elmentem megtankolni, meg kicsit autózni. Útközben beleszaladtam egy balesetbe is, egy kis Peugeot állt a tetejére, de hamar kihúzták, lehetett tovább menni.

Amenyire féltem a visszaúttól, annyira király volt. A nap kisütött, a táj pedig gyönyörű volt. Persze mire felértem majd meghaltam a sok hóban taposástól… majd egész délután pihi, meg sunshine. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.