Hunorral még a főiskolán lettünk barátok, eleinte irtózatosan ellenszenves pofa volt. Magát Hunter S. Thompson után csak lazán az újságírás doktorának hívta, és kedves olvasómmal indította minden írását…irritált ez, meg a tehetsége, a hosszú haja, és a szabadsága. Aztán meghívtam egy bulira, és elkezdtünk versenyt inni, dumáltunk, majd hajnalban arra ébredtem, hogy az arcom pöckölgeti… Megismertem a gondolkodását, a gonzó varázsát, ahogyan él. Sokat lehetett tőle tanulni, akárcsak abból a történetből, ahogyan végül Bécsben kötött ki.

Szerintem, és ezt tényleg nem nagyképűségből mondom, nem mindenkinek való az, hogy elinduljon. Szóval nekem megint leírhatatlanul nagy mákom volt, persze, és így utólag visszagondolva minden úgy kellett történjen, ahogy történt. Az események logikus láncolata az egész, nem is tudom, hová, meddig lehetne visszavezetni... Az biztos, hogy kellett a Rita ahhoz, hogy most legyek itt. Kellett, hogy együtt legyünk, kellett, hogy szakítsunk Koppenhágában. Mert végül is akkor döntöttem el, hogy jó baszki, legalább négy éve mondom, hogy elindulok, és mindig valami miatt maradtam. De most már nincs valami, megyek. 

És aztán…megint szerencse: Aznap amikor indultam, lőttem még otthonról egy németországi melót, mert mindössze 330 euróval indultam ki. De ehhez hozzátartozik az is, hogy amikor még Londonba akartam menni, még nem is tudtam, hogy Bécsben van ismerősöm. Szóval az egész valahogy velem hömpölygött, meg alakult jól. Ezért mondom, mert sokan nem képesek rá, pedig fontos: tanulj meg sodródni…

Szóval… a németországi melóval kerestem még 600 eurót, ami kurvára kellett, és már annak is a végén voltam… És ami még kellett ehhez az egészhez, az október 1. … egy kibaszott kaotikus és emlékezetes nap. Hanfwandertag volt, kenderfelvonulás. Elmentem és betéptem… (szeretem, hogy mindent történet így kezdődik az életemben…) Közben még a héten beszéltem a Nettivel, hogy mi lenne, ha csak úgy hazaugranék, és bár nem volt túl lelkes, gondoltam egyet késő délután, a Hanfwandertag után, hogy akkor én most fogom magam, és elstoppolok Pestre… Magyarázott valami házibulit, hogy lehet megy, és mondom miért ne…Már késő volt, fél hat, így megnéztem, hogy honnan lehet itt pest felé stoppolni… elindultam. De aztán beszart a metró alattam, így mire a közelébe értem a helynek már sötétedett, és az eső is szemerkélt. Meg akkor már azt sem tudtam, hogy ha el is jutok pestre, tudok-e egyáltalán találkozni Nettivel, vagy bárkivel... Úgyhogy visszafordultam. Beleugrottam hát fejel az éjszakába, teljesen minden mindegy alapon…

Másnap viszont az undorító lelkiismeret furdalással terhelt iszonyú rosszullét... Megnéztem a pénzem, és kiderült, hogy 70 eurót költöttem egyetlen éjszaka alatt! Kilátástalannak tűnt a helyzetem, viszont következő nap, amikor felkeltem, tele voltam azzal az érzéssel, hogy munkám lesz, lakásom lesz, muszáj, hogy legyen. És ezen a héten írt rám a Doris, hogy a Gábor megkapta-e a mailt. Még ezen a hétfőn találtam azt a lakást, ahol most is lakom. Felvettem velük a kontaktot, hogy érdekelne a szoba, nem írtam sokat, csak hogy újságíró vagyok Magyarországról, és valami jópofaságot. Jöhettem megnézni, de mivel sokan pályáztak rá, kérték, hogy hozzon mindenki valamit magával: bármit, lehet kicsi, nagy, kerek, szögletes, hideg, meleg, a lényeg, hogy kreatív legyen. Írtam egy dalt a 9 kicsi négyzetméterről, ezzel megkaptam a szobát… két nappal később az állást… De állítom, hogy ha egyből felveszem a kontaktot a mostani munkahelyemmel, amikor kijövök, akkor nem dolgoznék most itt. Szóval kellett az is, hogy az itthoni szálak azt mondják, hogy nem mehetek oda dolgozni… (A hazai lap feje tette ezt, mivel partnercég volt, és féltek az üzleti titkok megsértése miatt…vagy valami)

Most így visszagondolva, egyetlen dolgot nem értek csak, méghozzá, hogy eddig miért nem indultam meg. De azt hiszem most már ezt is értem: most kellett ennek megtörténnie, most van itt a helye és az ideje. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.