Több évtizedes tapasztalat, lojalitás, megbízhatóság, pontos munkavégzés. Mellékesen diplomás vagyok. Áll az álláskereső önéletrajzában. Pontosabban ez állt annak a szerencsétlennek és sorstársainak önéletrajzában, akik országunk felemelkedésének időszakában végül utcaseprésre adták a fejüket. Lúzerország vesztesei lettünk, állást keresve, megalkudva.

Őszes halántékú úr sepreget, háttal a kamerának, mert arcát nem adta a riporthoz. A riporthoz, mely hiéna módjára számol be a mai magyarországi helyzetről, melyben kilátástalan munkakeresők próbálnak álláshoz jutni. Gazdag szókinccsel fogalmaz, nem csoda, mivel tanárember. Utcaseprőként keresi éppen a kenyérre valót. A munkáját éppenséggel nem szégyelli, de inkább ne mutassák be a híradóban, amint utcát seper. Kollégája, aki szintén diplomás, informatikusként adta be a derekát. Persze ehhez hasonló példából rengeteg van. Bolti előadónak jelentkező újságíró, politológus, na meg jogász. A munkaadók meg zavarják el őket, mondván: ehhez Te túl képzett vagy…

Halkan röhögünk csak rajtuk, hiszen egyszerre szánalmas és szívszorító a történet, persze nem a szereplői miatt. Sokkal inkább a forgatókönyvírók miatt. Amiatt a kurva gazdasági világválság miatt, a bedőlt hitelek miatt, a mocskos bal, illetve a mostani szemét jobb oldal miatt. Egyaránt szidjuk mindkét oldalt, hiszen megoldást ígértek, új munkahelyeket, egy jobb életet. Egyik sem jött be. Helyette diplomás utcaseprőkről számol be a híradó. Kifordult ország ez, amely rossz irányba halad. „Nagymagyarországért” kiált folyton, véderőt állít, s köpköd. Miközben a fiatalok útlevelet készíttetnek, s minél messzebb menekülnek. Szidjuk is őket, majd nehéz szívvel gondolunk rájuk. Elsősorban a fiatal orvosokat, akik az állam pénzén megszerzett tudásukkal más ország állampolgárain segítenek inkább, a jobb egzisztenciáért cserébe. Majd megértően bólogatunk, amikor a híradó bemondja: a fizetésükből jóformán száraz kenyérre és csapvízre futná csak itthon.

Lehajtjuk a fejünket, és csak reménykedünk, hogy nem kell majd diplomásként utcát seperni. Vagy, ami annál is rosszabb, reményt vesztve állás után kajtatni. Azt viszont már most is érezzük, hogy egy lúzerország vesztesei vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.