A legfrissebb élményemmel kezdem, már azért is, mert jót röhögtem április elsején, hogy esik a hó, milyen kis szeszélyes az időjárás… aha, de most egy héttel később, már megint esik, sőt zuhog, és ami rosszabb, hogy tök hideg van már megint. Pedig azt hittem, hogy az utolsó hetemen már csak napozni fogok… hát nem. Viszont király, mert alig vannak a pályán, és így igen jókat lehet síelni… és bár édesanyám kételkedik, de azt kell, hogy mondjam még nem untam meg a síelést, így négy és fél hónap múlva sem. Pedig minden nap síeltem! Na de ugye a múltkori posztomban ígértem fotókat, így lejjebb megnézhetitek, hogy milyen itt a Frohe Ostern. Igen, hatalmas nyúlak, meg tojások, hóból. Valami iszonyat király volt, nem csoda, hogy szerdán, meg csütörtökön tömve volt hegy. Mindenhol hatalmas nyulak síeltek a pályán, iszonyat jó hangulata volt a húsvétnak.

Majd pénteken és szombaton szakadt az eső, alig pár ember volt a hegyen, így reggel is csak a lábukat lóbálták a lányok az irodában. Nem is bírta ki Katrin, hogy ne gratuláljon a Robinsonos álláshoz, nem mintha nagyon megdolgoztam volna érte. De mégis olyan jól esett, mert olyan őszintén örült, meg mondta, hogy milyen jó, hogy maradok, meg hogy szuper lesz. Ezek azok a pillanatok, amikor annyira jó. Pont erről beszéltünk múltkor Jokeval, hogy hihetetlen kedvesek itt az emberek, segítenek, ha tudnak, gondoskodnak egymásról. Na de visszatérve, elkezdtünk dumálni Katrinnal, és mondtam, hogy nagyon örülök az állásnak, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen itt az élet nyáron, és persze a bringámat is akarom hozni. És olyan jó látni, hogy ilyenkor úgy örülnek, és lelkesen mesélnek, hogy csodaszép a hegy a nyáron, a meg a falvak, tele virágokkal… Aztán megkérdezte, hogy írni fogom-e továbbra is a blogom, aminek meg én örültem nagyon, még akkor is, ha ők nem tudják olvasni, csak a képeket nézegetik… E kapcsán beszéltünk arról is, hogy sokan jönnének Magyarországról ki dolgozni, és abban egyetértettünk, hogy igen is, fontos a nyelvtudás. Biztos mindenki ismer olyat, aki nyelvtudás nélkül boldogul kint, de hát tessék, itt a legjobb példa: akkor hogyan beszélgetsz a helyiekkel, akik oly kedvesek veled…? Szóval én azt tanácsolom mindenkinek, hogy tanuljon nyelvet, mert az jó, és lásson világot, mert az leírhatatlan élmény. ÉN például nem tanultam külföldön a főiskolás éveim alatt, most élek először huzamosabb ideje külföldön, és nem hogy nem bántam meg, de még egyszer elindulnék, ha döntenem kellene.  Úgyhogy hajrá mindenkinek!

A képek javát most a Shuttleberg Flachauwinkl – Kleinarl facebook oldaláról szedtem, mert én csak párat fotóztam… de ettől függetlenülen érdemes ott nézelődni :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.