Most, hogy rájöttem, hogy nem fölöslegesen vettem magamnak egy pack Corona Extrát, mert van sörnyitó a svájci bicskámon, végre blogolhatok is, egy üveg megérdemelt elkortyolása közben. 

Amint a múlt héten írtam, rengeteg ember volt kedden, és ez az egész héten így is volt – bár azt hiszem szerencsés vagyok, mert én nem érzem meg munka közben, nem nagyon befolyásolja a napi teendőim, hiszen maximum több wc papírt a raktárba, vagy műanyagpoharat rendelek a teás pultba. Persze a pályán is érzem a megnövekedett forgalmat, jobban is vigyázok, nagyon figyelek mindig – a héten pl. le is volt zárva az egyik pálya, mert olyan súlyosan sérült meg egy ember, hogy helikoptert kellett hozzá hívni – persze engem átengedtek a kordonon. Még mindig élvezem az egyenruha által kiérdemelt extra jogokat, mint pl. hogy sohasem kell sorba állnom a kapuknál, hanem oldalt becsusszanok, és a liftes int, majd szabadon hagy nekem egy liftet. Az elmúlt héten volt minden, így plus 8 fok, és kásásra olvadt hó a pályán, meg köd és sűrű hóesés, végül napsütés… egyszerűen lehetetlen itt csak a meteorológiai előrejelzésre hagyatkozni – van amikor a középállomáson hétágra süt a nap, fent a ködbe burkolózott  hegytetőn meg olyan hideg szél fúj és úgy esik a hó, mint a sarkvidéken… Így a biztonság kedvéért tegnap reggel korábban lesíeltem, és megnéztem a kocsit, hogy mi a helyzet, ki lehet-e vele állni… de most sikerült, és ma a szabadnapomon is, így tudtam egy kicsit autózni, és mivel jó idő volt, még a napfénytetőt is elhúztam :)

A múlt héten írtam, hogy Helga kérdezte a nyaramat… erről amúgy itt a többiekkel is dumáltunk, hiszen senki sem tud semmit még. Jöjjön avagy sem, ha igen, akkor hova… mit csinálni, meg mennyiért, és egyáltalán jó lesz-e a talált hely, vagy sem. Sok a kérdés ilyenkor az emberben, hiszen még ezt a szezont sem fejezte be, és már menne haza a szeretteihez, de közben már most el kell kezdenie a nyarat tervezni… A történethez tartozik, hogy a héten édesapám küldött megint egy rakat papírt, aláírásra, és közben elkezdtünk intézni a hazai tb-m lemondását, hiszen teljesen legálisan dolgozom itt, van e-cardom, meg fizetési papírom…

Na ez úgy megy, hogy apum megpróbálta kideríteni otthon, hogy mégis hogyan megy ez- mármint a tb lemondása: az egyik ügyintéző azt mondta, hogy elég, ha egy munkáltatói igazolást bemutatok, majd egy másik már mindenféle igénylőlapról, eu-s dokumentumról beszélt… de csak alig érthetően, mert talán ő sem tudta pontosan, hogyan és mit kell csinálni. Mindenesetre két nyomtatvány nevet tudott mondani, de hogy hogyan tovább, azt már nem. Na akkor én ezeket elmondtam Helgának, már amennyire tudtam, mert még magyarul sem értettem, hogy mégis mit kell csinálni. Most ott tartunk, hogy Helga megnyugtatott, hogy ne aggódjak, mindent elintéz: és jól tudom, kell az E104-es és az E 106-os kérvény, amit megszerzett az itteni biztosítótól, majd azt elküldi nekem, és kitöltöm, visszaadom neki, ő pedig elküldi az osztrák biztosítónak, aki pedig igazol Magyarországra… azt hiszem. De mindesetre sínen a dolog. Mondtam is Helgának, hogy irtó kedves, hogy ennyit segít, mire ő, hogy szívesen segít… erre csak annyit tudtam mondani, hogy Magyarországon azért ezek a dolgok másként mennek. Erre ő, hogy akkor maradjak itt, és dolgozzak továbbra is Ausztriában. És itt elkezdődött egy élénk levelezés. Szinte el sem tudom mondani, hogy mennyire jól eső levelezés kezdődött el, hiszen most látom csak igazán, hogy azért szeretek itt lenni, mert engem itt szeretnek. És szót szó követett, lenne-e kedvem hotelben dolgozni, mire írtam, hogy persze… Helga meg ötletel, hiszen mondtam, hogy bármit még nem tudok elvállalni, hiszen még nem  beszélek helyi szinten felsőfokon németül. De ő erősködött, hogy szerinte simén lehetnék pincér, ami jobb pénz is, meg a ranglétrán is lépkedhetnék feljebb, és higgyem el, hogy nyáron sok vendég jön Németországból, és rengeteg osztrák nyaral itt Flachauban, és szerinte, ha sokat beszélnék velük, egyre jobban menne a német is. És majd ő utánakérdez, hogy hol kaphatnék állást. Úgyhogy alakul, hogy nyáron ugyanide jöhessek vissza, és hozhassam a bringám – ami azért fontos, mert iszonyat jó lenne körbebicajozni a hegyet, amin egész télen síelek.

Közben kiástam a teraszon lévő padot is, így lehet rajta sörözni, vagy csak sütkérezni, ha jó az idő. És igen, pár nap és három hónapja… így egyre erősebben érzem a honvágyat,pl.  amikor a barátaim egy zenészbarátom koncertjéről mesélnek, és mennyire kár, hogy én nem mentem, vagy ha eszembe jut az, amikor egy másik városban élő barátom egyszer felhívott, hogy dobta a csaja, és lejönne fvárra egyet dumálni, majd másnap hajnalban gyalogoltunk haza az egyik sztriptíz bárból… ezek itt mind- mind nincsenek sajnos… úgyhogy, és ezért várom már, hogy áprilisban hazamehessek kicsit, és újfent meghívassam magam a szokásos vasárnapi kávékra egy szintén kedves barátnőmhöz… de azért mondtam, szeret(n)ek itt.

A végére megy egy kis humor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.