Ennek is eljött az ideje… mármint, hogy egy hetet bepótoljak a blogon… másrészt, hogy leállítsak egy felvonót… Előbbi oka, hogy elmaradtak a beszámolók, a lustaság volt – de most mesélek majd bővebben. A liftet meg  úgy sikerült leállítanom, hogy nekidőltem annak a nagy piros vészgombnak, amit akkor nyomnak meg, ha valami baj van, és azonnal leáll a lift… izgalmas volt. Igazából jó helyen bénáztam, mert a kleinarli oldalon lévő egyik liftnél sikerült eme malőrt elkövetnem, de ott olyan rendes az öreg, hogy most is csak vigyorgott, hogy ezen is túlestem, kipróbáltam milyen… kb. három másodperc alatt újraindította, és ennyi volt. Szóval nem csináltam nagy galibát… Most pedig több kisebb történet…

3-99 éves korig

Egyszerűen elképesztő hogy mennyiféle korú ember síel. A legaranyosabbak a picik, az nem kétség – majd csinálok fotót egy csapat négyévesről valamikor, ügyelve, hogy ne tartsanak gyanúsnak… Szóval rettentő aranyosak, ahogy csúszkálnak, és alig esnek el, hiszen olyan pöttömök, hogy simán megtartja őket állva a léc. És erre itt elég komoly biznisz is épül, rengeteg a síiskola, hiszen itt igaz a mondás, hogy előbb tanulnak meg a gyerekek síelni, mint járni… És ez meglátszik az embereken, hiszen nemcsak a középkorúak síelnek, de az idősek is. Tényleg olyan korú bácsik és nénik, akikből legfeljebb azt nézném ki, hogy járókerettel csoszognak ki a wc-re… de nem. Iszonyat aktívak, és igazuk is van  - hiszen a jó levegő, meg a sport, és garantáltan élnek vagy száz évig. Addig is itt van két kép a Shuttleberg Flachauwinkl-Kleinarl facebook oldaláról. 

Super pipe

Itt a Sun House mellett építik már vagy két hete azt a hatalmas félcső alakú snowboardpályát, ami állítólag Ausztria legnagyobb ilyen pályája. Nagyon kemény. Az elején csak azt láttam, hogy éjjel nappal dolgoznak ott a nagy pályagépek, mindenféle plusz eszközökkel… majd megkérdeztem, hogy mégis mit csinálnak… na mostanra lett róla egy kép is, csakhogy el tudja mindenki képzelni, hogy mekkora is – valószínűleg a szembe hegyről fényképezte valami profi fotós. Jobb lent a Sun House is látható. 

Zsolt és az ufó

Még korábban szólt egy bejegyzés arról, hogy mekkora hó alól kellett kiásnom a kocsimat vagy két hete. Na azon a héten kapott pár nap szabit Rita és Zsolt is, így hazamentek. Na de előző este kitalálták, hogy lemennek kiásni a kocsit, hogy ne indulás előtt kelljen. Persze az este az azt jelenti, hogy már nem járnak a liftek… így pár sör után elindultak lefelé szánkóval… lesz, ami lesz alapon. Nyilván vittek magukkal még pár üveg sört…, hogy könnyebben menjen a hólapátolás. Az izgalmas rész azonban ott kezdődött, amikor vissza kellett jönni. Zsolti még elindult gyalog, hogy rövidebb legyen az út a sípályán és nem a szánkópályán… ahogy elmesélte, kb. félúton járhatott, amikor közel úgy érezte magát, mint a vándor a sivatagban… mindenhol csak a hó és a hó… Gondolta, megpihen kicsit és lefeküdt… ahogyan mesélte a fáradtságtól még egy helikoptert is bevizionált, de legalábbis valami vakító fényt… Eközben Ritáék úgy gondolták lent, hogy hívnak inkább egy taxit… jött is egy, ám annyi hó esett, hogy nem vállalta a fuvart… gyalogolhattak ők is. Végül mindenki épségben felért… de nyilván az ember kétszer is meggondolja, hogy leakar-e menni…

Itt amúgy megint ömlik a hó, bár a nagy mínuszok elmúltak, kifejezetten enyhe idő van.

Jah, és ettem rétest is, hatalmas adagban adják itt. Egy hatalmas tál, hatalmas túrós rétes, és rengeteg vanília öntettel… nem volt rossz na..

És akkor pár kép, köztük egy időjárást mutató is, hátha érdekel valakit. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.