A tegnapi bejegyzéssel szemben ma sok szöveg lesz, és csak egy kép..az is rólam…

Zsolttal szoktunk arról beszélgetni, hogy vajon mennyi idő kell még ahhoz, hogy ráunjunk a teraszról, vagy éppen a szobáinkból látható panorámára, a hegyekre. Igazából nem találtuk meg a megfejtést, és bár a honvággyal gyakran dacolunk, abban talán megegyeztünk, hogy a kilátást, a havas tájat nem fogjuk unalmasnak találni. A napokban jutott eszembe az is, hogy mennyi izgalommal készültem az ismeretlenre, hiszen egy másik országba készültem elköltözni, pont egy hónapja. Most egy hónap elteltével azonban úgy érzem, hogy nem is dönthettem volna jobban. Már nem is csak a munka, vagy a pénzszerzés motivál, hanem a kaland, hogy jól érezzem magam itt. És ehhez nem is kell igazán sokat tennem.

Persze vannak áldozatok, hiszen a hegyen lakom, elzárva a civilizációtól, és tulajdonképpen mindentől. Itt az ember nem teheti meg, hogy leugrik a közértbe sörért, vagy elmegy megnézni egy filmet, esetleg eszik egye jót valamelyik étteremben. Az itt dolgozóknak egy szabadnapjuk van a héten, így azon az egy napon kell elintézniük mindent. Gondolok itt a bevásárlásra, a kirándulásra… és így tovább. A legutóbb, amikor szabadnapom volt, én is elmentem bevásárolni, vettem kaját, meg egy tálca sört. Hát, ami azt illeti, ez is felért egy kalanddal, hiszen a liftbe kellett betuszkolnom magam, meg a tálca sört… Hát leizzadtam mire felértem…

Már az is teljesen az életem részévé vált, hogy mindent fehérben látok, hogy minden reggel alaposan fel kell öltöznöm, hogy cipő helyett síbakancsot hordok, és nem sétálok, gyalogolok, vagy futok, hanem síelek mindenhová. Persze ami nagyon hiányzik, hogy autózhassak, és sajnos erre csak minden héten egyszer van lehetőségem, hiszen a kocsim lent áll (így viszont alig költök benzinre, és ha tankolok is, akkor is prémium benzint kap a kocsi… Viszont azt ajánlom mindenkinek, aki a hegyekbe készül, hogy ne sajnálja felkészíteni az autóját. Én vettem bele egy rendes aksit, meg új, és nagyon jó gumikat rá – na meg persze ott a csomagtartóban a jégoldó, bikakábel, ponyva (mobilgarázs: ) , és a kötelező hólánc meg még egy hókefe is. Ezek szerintem alapdolgok. Pont pár hete futottam össze a parkolóban magyarokkal, akik az egyik fentebb lévő hüttében dolgoznak, és a dízel kocsijuk meg sem mozdult. Bebikáztuk, és indult… bár elindulni csak nehezen tudott, mert valami rosszabb gumi volt a kocsin… ehhez képest én a múltkor lusta voltam lapátolni a kocsi körül, és a fél méteres hóból álltam ki…

Amihez pedig szintén nagyon könnyen hozzá szoktam, hogy csend és jó levegő van itt. Éltem Pesten, és szerettem is, de most egyáltalán nem hiányzik az aluljárók húgyszaga, vagy a kéregetők rohama… és a sok rohanó ember látványa, vagy éppen a négyeshatoson vagy hármas metrón folyó harc az álló, ülő helyért…

Összegezve tehát: Anya, Apa nyugodjatok meg, jól vagyok, eszek rendesen, minden a legnagyobb rendben!

Ps: Du bist, was du trinkst!  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.