A legmerészebb álmaimban sem tippeltem volna meg, hogy 2012 valahol az osztrák hegyekben ér majd. Nyilván szilveszter éjjelén sok mindenki tesz fogalmadat, vagy gondolja át az elmúlt év történéseit, hogy mi tett jól, vagy éppen rosszul. Én egy hónap elteltével is úgy érzem, mintha mindennap álmodnék, hiába élek itt már 30 napja. Olyan más minden. Eszembe jut édesapám aggódása, aki nem tudja eldönteni, hogy vajon jól döntött-e a fia, hogy hazáját elhagyva, diplomásként dolgozik külföldön Reinigungskraftként… így akarta a sors?, mert ez valaminek a kezdete, a ranglétra alja, melyet megmászva érdemes a célért küzdeni, és hosszú távon gondolkodni, később a szakmámban állást keresni. Vagy csak pénzkereseti lehetőség? Ezt majd az idő dönti el.

Mindenesetre jó most itt. És bár a szilvesztert nem ünnepeltem meg különösebbképpen, mivel ma is dolgoztam, mégis ma végigvigyorogtam a napot. Annak ellenére, hogy elég enyhe idővel kezdődött  az újév első napja, és esőben kellett lesíelnem reggel, mégis jó kedvem volt. Aztán az irodában ez folytatódott.  Mindenki mosolyogva köszöntött, boldog újévet kívántunk, kezet fogtunk, megveregettük egymás vállát – Katrin például, amikor belépett az ajtón vigyorogva üdvözölt, s jött oda hozzám elsőként, hogy köszöntsön. Tiszta aranyos volt. És ez így ment egész nap. Lehet, hogy a sí társadalom egy sznob kiváltság, de a hegyen nem találkoztam olyan vendéggel, aki ne kívánt volna boldog újévet. Ez például iszonyat jó érzés. Szóval úgy érzem, hogy egész évben jó kedvem lesz, és síelni fogok. Ez nem vitás. És még lencsét is ettem.

Sajnos Rita és Zsolt dolgoztak tegnap este, így a közös koccintásról lemaradtam, de azt hiszem áprilisig lesz még alkalom eme hiba pótlására. Ugye Rita?

A napokban sajnos végig rossz idő volt – ami a fényképezést illeti. Vagy esett a hó, és fújt a szél, vagy hideg volt, és fújt a szél, vagy köd volt – vagy ma például az eső esett végig – így sajnos nem tudtam képeket csinálni. De akarok, fent a hegy tetején már kinéztem jó képnek valót … erről jut eszembe, még valamelyik nap síeltem le Kleinarlba, és egyik pillanatról a másikra olyan köd lett, hogy fél métert nem lehetett előre látni. Amúgy meg lassan waxolni kellene a lécem – köszi a waxot Peggy, fogom használni. Vagy megkérek valakit, hogy csinálja meg nekem…

Szóóval, azért egy két kép, és egy újévi zene: Boldog új esztendőt mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.