Miután vasárnap mindent sikerült berámolni a kocsiba, így hétfőn reggel már csak bepattantam, és indultam is. Útközben kitaláltam, hogy a maradék forintomat még elverem, minek hozzak ki forintot alapon, így vettem még eurót. Kb. ezerpárszáz forintom maradt csak… amikor a határ előtt mintegy 15-20 km-rel az előttem haladó kocsi hátulján csak az egyik lámpám láttam égni. Ohh mondom, ebből segítség lesz, így be is mentem az egyik hárombetűs kútra, hogy cseréljék csak ki nekem, mert izzóm az van, de fogalmam sincs hogyan lássak hozzá. Na, hát a srác ugyan felnyitotta a motorháztetőt, de csak hümmögött, hogy inkább nem nyúlna hozzá. Majd egy no name kúton segítettek, ám az izzókészletben nem volt jó egyik izzó sem, vegyek csak – mondta a csóka… nyeltem nagyot, s csak remélni tudtam, hogy nem kerül többe egy ezresnél… 980 ft volt.  Szerencse. Az út többi része már nyugis volt, s mire beértem Flachauba már a hó is elkezdett esni. A kocsit Flachauwinklben tettem le, onnan Jepp-pel jöttünk, s hoztuk fel a cuccaimat. Épp lent pakolászom át a holmit, amikor hellozik egy srác nekem. Zsolt volt az, aki Ritával együtt a Sun House-zal szemben lévő Hüttében dolgozik majd. Persze aztán később az is kiderült, hogy ők is Sun Houseban laknak majd, szomszédok lettünk. Így azért elég jó, hiszen míg a munkatársaimmal csak németül beszélek, addig este egy sör mellett tudunk dumálni egyet magyarul is.

A szállás meg tényleg király, főleg, hogy most már készen is van. Érdekes, hogy minden energiatakarékosan van megtervezve, a lámpák például automatikusan kapcsolódnak, padlófűtés van stb. Szóval szép és jó minden. Már csak a netet kell megoldaniuk, mert most még szemből lopom, de az is szakadozik.

Az első nap tehát a megérkezésé volt, persze Helga készült, és adott egy menetrendet. Eszerint az első héten csak ismerkedek, minden nap egy helyszín, pénteken meg szabadnap, szombattól pedig már a rendes ütem szerint dolgozom majd. Most még minden az előkészületről szól, amiben én is kivettem már a részem, de vigyáznak rám nagyon. Az első nap a kasszánál tettük rendet, szekrényeket, polcokat a helyére tettük, kb. egy óra volt, majd a Sun House-ban folytattuk, de itt nagyjából minden kész volt, szóval hamar végeztem.  Rosa - ő segített nekem első nap - többször is hangsúlyozta, hogy nem kell sietnem, meg nyugodtan pihenjek, ha fáradt vagyok. Este Helga még írt egy mailt, hogy reméli vigyáztak rám, minden oké-e, jól érzem-e magam, kell-e valami. Aranyos nagyon. Jah, igen, a liftek még nem mennek, így mivel én a MIttelstation-en lakom, mindig jönnek értem terepjáróval, és visznek -hoznak. Elég kényelmes.

Második nap felmentem a Chill House-ba a többiekkel, szintén terepjáróval. De mivel már harmadik napja egyfolytában esett a hó, így nem tudtunk egészen az ajtóig menni, szóval kb. ezer métert gyalog tettünk meg, a térdig érő hóban. Hát megizzadtam rendesen. Itt egy kicsit lapátoltunk havat, de mondták, hogy menjek be a Chill House-ba, mert nagyon esik a hó… mondom, vigyáznak rám, mint a hímes tojásra. Így bementem, itt is elrendeztük a foteleket, leporoltuk őket, meg porszívóztunk…, mert vagy milliónyi légy hevert szerteszét. Délben mindenki ment kajálni, de én mondtam, hogy dolgozom tovább, lássák, hogy lelkes vagyok. Aha, de az nem úgy van… a szünet az szünet, menjek csak, melegedünk, beszélgetünk. Délután nem is volt már sok minden, így az állomás főnökével beszélgettem, ő is nagyon kedves volt, mondta, h akármi van, szóljak, megoldjuk, jó lesz minden. Három körül el is indultunk vissza, méghozzá azzal a nagy munkagéppel, aminek nem jut eszébe a neve, viszont árkon bokron átmegy és a pályát rendezi (Pisteraute). Nagy élmény volt, de nem mondom, hogy olykor nem féltem.  Este megint írt Helga, hogy milyen napom volt, hogy vagyok, meg kérte a méreteim, mert szombaton jön, és hozza a sífelszerelést – mert ugye szombattól már mennek a liftek, lehet síelgetni.  Majd írt még egy e-mailt, hogy nagy baj lenne- e, ha nem pénteken, hanem csütörtökön lenne a szabadnapom, mert ünnepnap lesz … stb. Hát persze, hogy mindegy volt. Szóval így telnek a napjaim. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.