Nyár vége volt már, amikor egy pesti zsurnaliszta jó barátom hívott, hogy ő szeptemberben pakol, megy Londonba, mert megunta a hazai helyzetet. A lap ahova publikált folyton késett a bérével, napról napra élt, elege lett. Akkor mondtam neki, hogy gondolkozzon el az ausztriai lehetőségen is, mert közelebb van, euróban fizetnek, németül meg amúgy is folyékonyan beszél. Még szeptember első hetében felült a vonatra, és pár óra múlva Bécsben volt. Igaz, egy hónapig meghúzhatta magát egy ismerősénél… a történet most itt tart:

Akkor jól döntöttél? Kell ennél több? – kérdeztem, mire ő csak ennyit felelt: „ezkibebaszottjó! hátőőő…, lássukcsak…hmmmm-hmmmm..NEM!” – mondta, mire én tovább piszkáltam…: Te meg Londonba akartál menni… „ Igen, lehet, hogy így jobban jártam…meg baszki, teljesen megvalósíthatónak látom a tervem, hogy a következő 5-6 évben körbejárjam a világot. És a legjobb az egészben, hogy itt vagy, és tudod, hogy meg lehet csinálni, és megcsinálod…”  

Szóval nekem az első löketet ezek az élmények adták. Persze közben sokan kérdezték tőlem, hogy nem érzem megalázónak, hogy diplomásként most külföldön keresek kétkezi munkát…? Erre többnyire ugyanazt válaszoltam. Sokkal kevésbé érzem én ezt megalázónak, mint azt, hogy Magyarországon 100- 150 ezer nettókért tapossák ki az emberek belét, és leszarják, hogy mennyit túlórázik… Szóval ez szerintem sokkal gázabb. Nem beszélve arról, hogy divat lett az embereket gyakornokként foglalkoztatni. Nemcsak olyan ismerősöm van, aki már több mint fél éve dolgozik gyakornokként, fizetés nélkül, de én is kaptam olyan ajánlatot, ahol három hónapig bér nélkül, gyakornoki státuszban kellett volna dolgoznom, hogy elnyerhessem az állást. Ami azért valljuk be őszintén, utána is inkább csak feketén létező státusszá avanzsálódik át. Zsebbe bérrel…

Mindezeket azért írom csak le, mert tény és való, hogy kint sem kolbászból van a kerítés, de nem feketén dolgoztatnak, és fizetnek a munkáért. Másodsorban pedig tiszta a levegő, szép helyekre lehet kirándulni, és egy hatalmas kaland az egész. De ennél is fontosabb, hogy meg lehet tanulni kint németül. Ami azért valljuk be kényes téma, hiszen a magyar társadalom fele semmilyen nyelvet sem beszél. Ideje hát változtatni. A fizu meg elég jó: az ezer eurót általában mindenhol megadják, nettóban ...!

A következő posztban pedig a készülődésről fogok írni, amihez összegyűjtök minél több infót, amik általában kérdésként merülnek fel…

Addig is egy kis nyelvlecke az immár Bécsben élő barátomtól:

Wenn es im Leben

Wenn es im Leben keine Freude mehr gibt,
sterben wir, als ob wir nichts mehr
auf der Welt zu schaffen hätten,
und der Tod wäre süß,
also in dieser Sinne

singen wir, dass das ist das Ende.
Wir gehen nie mehr auf den Wiesen,
wir schwimmen nie mehr am Strand,
und wir trinken auch nie mehr Wein auf den Gängen.

Wir sagen nicht für Damen: du bist schön,
und sie über unseren Schwanz, ob wie groß er ist.
Die Sonne scheint nicht ins Bett,
wie einmal ins Hotelzimmer in Athen hat.

Du wäschst keinen Schlüpfer mehr
um sauber zu sein.
Wir gehen auf den Akropolis,
und dort schicken wir den Tschick
auf der Stadt, und auch Witze
werden nicht mehr gegeben,
die Lachen verkürzen sich,
wie ich auch das Leben nach dem Tod

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.