Sokat gondolkodtam a mostani posztom címén, hogy miként is ragozzam a tél és a nyár szókat, hiszen ez az egész kalandom mindig a szerencsén múlott, és bár nyár van, az egész a télből indult, és lassan afelé halad tovább. Kezdődött ugyanis Helga váratlan levelével, amikor megkeresett a semmiből, hogy lenne egy állásuk számomra. Majd folytatódott a történet azzal, hogy egy fantasztikus első szezont töltöttem el a hegyen, és a semmiből kaptam állást a Robinsonban. Most pedig ott tart a történet, hogy a következő, a téli szezonra immár két álláslehetőségem is van. Ugye, hogy szerencsés vagyok? Hiszen szemben a sok Ausztriába vágyó honfitársammal, a kezdeti nehézségek ellenére most nagyon kényelmes helyzetben vagyok. Nem panaszkodom, hiszen tudom én értékelni a helyzetem, de mégis nehéz most a döntés. Hiszen én fent a hegyen is jól éreztem magam, és most itt lent is. Nehéz hát eldöntenem, mi is legyen a télen. Visszamenjek a hegyre, és síeljem végig újra a szezont, vagy maradjak itt lent és segondom a kajára, plusz szauna, fitneszterem és a többi segít a munka utáni kikapcsolódásban…   Nehéz a döntés, mert a társaság mindkét helyen nagyon jó volt. Mégis a szívem visszahúz a hegyre. Az volt ugyanis az első esélyem a kinti kalandra, ott karoltak fel először, és ott éreztem először, hogy otthon vagyok itt kint. Aranyos volt Helga, hiszen mondta, hogy nagyon boldog lenne, ha visszamennék, de megérti majd a döntésem, ha mégis inkább a Robinsonban maradnék. Augusztus végéig ki kell találnom, és választ kell adnom… persze, ha van kedvetek, írhattok, hogy Ti miként döntenétek.

Közben el is felejtettem megemlíteni, hogy Christian barátnője munkát kapott itt, és így ők egy közös szobát is, én pedig egyedül maradtam a szobámban, amit bár kedveltem Christ mégis élvezek. Lassan igazi túrázóvá válok, van már kalapom, kalucsnim, túrabotom is, és a bringázáshoz spéci hátizsákom is. Meglátogatott a családom, így kipróbálhatták, hogy milyen a Robinsonban vendégnek lenni – és hát el kell, hogy mondjam, élvezték nagyon. Most épp süt a nap, de az előbb esett is, szeszélyes az időjárás itt az Alpokban, de én így szeretem. És tessék Noémi, itt az újabb bejegyzés, persze ettől függetlenül akár a korábbiakat is olvashatod. De én most szunditok egyet, mert 4-től vár a Spätdienst…