Fél éve jutottam el odáig, hogy már nem tudtam megülni a seggemen, hajtott a tesztoszteron, férfi vagyok, csaptam az asztalra: nekem autó kell. Legyen gyors, mert egyszer vagyok fiatal, de legyen kevés pénzből fenntartható, na meg szép, persze kívül és belül egyaránt. Mindezt…

 Taposom a pedált, mert bringázni király, főleg menő tempóban, majd hátra lesek, képzeletben Contadort a földbe döngölöm, és szárnyalok… De még véletlenül sem a boldogságtól, aztán bummm, akkorát taknyolok, hogy beleremeg a föld. Pedig csak a bicikliúton…